Pipaszár lábai kalimpáltak.
Csokoládét majszolt,
dobott belőle a kutyának.
…és fütyörészett, dudorászott…
Szerette az egész világot!
Elképzelte a jövőt,
közben hunyorított, s a felhőket nézte a domb fölött.
Őszinte volt, gondtalan és vidám,
ám egy idő után
nem láttam Őt.
Elszökött.
(úgy tudom, sok dolga van)
Isten veled! Gyermek Önmagam…
24 hozzászólás
Pipaszár lábak? 🙂
Azért nem ment olyan messze. Egy emberben mindig ott marad egy pici gyerek is. Jó vers! 🙂
Bennem is maradt azért egy jóadag… :))), de van ami már "kiveszett"…
Én nem hiszem. Nem lehet, nem szabad! Gyere, fogd meg a kezem és üljünk fel arra a kerítésre… 🙂
pitau, olyan rendes vagy, köszönöm…:) menjünk…csak nem tudom pontosan, hol van a kerítés…
szia Gyömbér!
szerintem mindenkiben marad több,
netán kevesebb gyermeki én.
a vers alapján akár úgy is gondolhatnánk,
hogy benned elzárva is ottél, te pedig
szeretnéd előcsalogatni.
mert milyen gondtalan is lehetne, ha
gyermekfejjel léphetnénk át néhány
dolgon.
ölel
leslie
A gyemeki gondtalanság olyan szép, visszasírja az ember! Aranyos a versed.
Hanga
Szomorú, ha az ember nem emlékszik arra a gyerekre, aki benne él. Mert senkiből nem veszik ki a gyerek! Úgyhogy keresd elő, és örülj, hogy még megvan, mert biztosan megvan, és ha megtaláltad, soha többet ne végy tőle búcsút:) Hiszen idősebb lehet az ember, de komolyabb soha;)
Szia! Megint nagyszerű. Karinthy is ott kukucskál valahol, nem?
Lehet, hogy már nem mászom fel a kőpárkányra (bár néha még igen:)), de még érzem a késztetést. Ha az se lenne, na, akkor lenne baj! Biztos Te is felmászol még arra a kerítésre!
Üdv, Poppy
Nagyszerű, lendületes, a gondolat maga pedig nagyon érdekes. Az volna jó, ha törekednénk rá, hogy ha csak egy picit is, de meg tudjuk őrizni gyermeki énünket.
Nagyon tetszett a versed, gratulálok!
üdv, banyamacs
Kedves MINDENKI!
Hát persze, hogy ott él! 🙂 Csak a felnőtt életben több a felelősség, többször kell dönteni…és ilyenkor az ember (én) rájön arra, hogy ezt már nem lehet "visszacsinálni"…
De a kerítésre én is felmászok, sőt csokit is eszem… :))) … és szívesen adok Nektek is, ha felmásztok érte… :)))
Szeretettel: Gyömbér
tudod mit?
az se számít, ha égig is ér
az a kerítés…
üdv.
leslie
Oké! Szombaton? 😉
Köszi leslie! Látom, szereted a csokoládét! :))))))))
Igen, Poppy OK:))))))))) Már alig várom! :))))))))
Már megint sziporkázol,
remek a gondolat,
így beleírni régi
gyermeki önmagad!
Nem találok szavakat!
Gratulálok!
Szia Félix! Miért mondod, hogy nem találsz,amikor találtál? :))))))
Köszönöm!:)
Igen, igen
de milyen nehezen!
Mégegyszer gratulálok!
Félix! Még egyszer köszönet! 🙂
Huh! Játékos és komoly egyben! Igazuk van a többieknek mindenben! 🙂 Nagyon jó verseket írsz!
Kedves Davey!
Köszönöm, hogy olvasod a verseimet! 🙂
Gy.
Inkább szomorú, mint vidám vers. Fantasztikus, ahogy meg tudod ragadni a lényeget minden versedben, így ebben is. Gratulálok: Colhicum
Kedves Colhicum! Ezt a verset valóban nem "rózsás jókedvemben" írtam.
Köszönöm kedves hozzászólásod!
Gyömbér
Káprázatos! Nagyon nagyra tudom értékelni, ha valaki eredeti és lényegretörő. Biztosan hiányzik ez a "szökevény", de néha-néha azért hazatalál egy-egy vers erejéig, nemde?
Dehogynem! :))
Őszintén gratulálok! – Vipera
Kedves Vipera!
Örülök, hogy olvasod a verseimet.:)
Igaziból a "szökevény" csak ritkán szökik el, többnyire itt van velem, és ez így van rendjén! 🙂
Gyömbér