Búcsú

Azt hiszem, nem teremtek
már több világot.
A határok közt vergődő
végtelen elvesztette
minden arcomat,
minden lényegemet.

Emberek!
Önnön képmásaim!
Hibáztam.
Magamból kiindulva
hoztam létre e világot,
de már látom:
a gyógyír olykor a szeretet,
olykor a kígyó marása.

Emberek!
Bárcsak hallanátok:
nélkülem kell boldogulnotok!
Azért szorult belétek
valami belőlem…

Holnap hajnalban indulok.