Ostorcsapásként pattogó
szavak gyűrűjében
hagyom magam.
Zakatoló agyam
nem nyugszik.
Csattogva kattogó
sebesvonat mellett
búcsúzik
a múlt a jövőtől.
Domb mögött lemegy
a Nap.
Nem maradnak,
csak légüres
szavak.
Kedves Amarilla!
Van, amikor eljön az idő, hogy a múltnak búcsúznia kell. Szépen írtad le versedben.
Tetszik a ritmus, a hangutánzó szavak jól illenek képeidhez.
Szeretettel: Zsóka
4 hozzászólás
Kedves Amarilla!
Van, amikor eljön az idő, hogy a múltnak búcsúznia kell. Szépen írtad le versedben.
Tetszik a ritmus, a hangutánzó szavak jól illenek képeidhez.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Örülök, hogy tetszett a versem.:) Köszönöm, hogy olvastál.:)
Kedves Amarilla!
Hatásos kis vers. Olyan akár egy ostorcsapás. Nekem tetszik.
Ági
Örülök és köszönöm! 🙂
Szeretettel: Heni