Menjél csak kedvesem,
indulj, ha úgy érzed!
Nem kell a búcsúszó,
tudom, ezt megérted.
Lelked messze tekint
meg nem tett utakra.
Nem vonzza a jelen,
a jövőt kutatja.
Nem lehet már nékem
mélységekben élnem,
árnyvilágodnak csak
a hűvösét érzem.
Szabadnak születtél,
szabadok álmaid,
nem kötnek énhozzám
feltörő vágyaid.
Mindig lesz majd újabb,
más és ismeretlen,
de cél felé törve,
talán kíméletlen.
Menj hát, ha menned kell!
Azt kívánom Néked,
szerencse csillaga
kísérjen majd téged!
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Az elengedés titka, az igazi szeretet. Nem könnyű megtenni. Nagyon szép példája ennek versed, gratulálok!
Szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs!
Ha nincs más választás, jobb szépen.
Köszönöm!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
A versedben mindent leírtál ami egy emberi szeretettben a legfontossabb. Már Hioszi Tátiosz is azt írta:
"Milyen közel állnak egymáshoz: adni – kapni, ajándékozni – elvenni, tisztelni – megalázni, odafigyelni – elvárni, elengedni – kényszeríteni, megbocsátani – haragudni, megbízni – gyanakodni, együtt érezni – közönybe burkolózni, hinni – kételkedni…
A választani tudás az igazi tudás. A jó ember ritkán téved."
…mint ahogy te sem tévedtél a versedben…
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon köszönöm a véleményet!
Szép estét kívánok, Judit
Judit! Ez nagyon szép! Egyszerű szavakkal ily szépen búcsúzni! 🙂
Barátsággal panka!
Kedves Panka, nagyon köszönöm!
Kedves Judit!
Nem tudom, ismerted-e azt a régi dalt, hogy "Búcsúzni csak nagyon szépen szabad…"
Mert akkor annak eleget tettél. Gondolom, azért nem ment könnyen, bár a versedből ez nem tűnik ki, mégis myugalmat áraszt, s talán nem marad utána harag, s ezért jó a szép búcsúszó.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Ismerem a dalt és vélem, hogy csak így szabadna.
Nagyon köszönöm, Judit
Szépen búcsúztál kedves Judit.
Lehet fájó, de te nem szaggattál sebet,
inkább kedvesen megsimítottad.
Örülök, hogy olvastam.
Kszönöm Zsanett!
Szeretettel, Judit