egy új könyvet az ősz kötött,
s az augusztus-fonállal
szőtt történet
minden szeptemberi lapja
veled kezdődött,
mikor a világon minden
más érzés mellőzött.
Keltedig a Nap nem jött fel,
első szavadig néma volt
a világ,
szürkék a színek,
élettelenek a zöldek,
haloványak a kékek,
– s fakók a lilák –.
Míg nem láttalak:
őszült a lélek,
eltűnt a fiatal,
– mindenütt csak vének –
mégsem telt az idő,
megálltak az évek.
Könyvünkben a betűkből
az októberi szüretkor
– s az órák közt szünetkor –
téged szemeztelek,
s hatodikától az
enyémnek neveztelek.
– Mint szerelmem magját –
talán túl hamar a lélek
mély talajába vetettelek?
Bánatban engesztelő
könny voltál,
s a boldogságban
téged nevettelek.
Beteltem puha orcád íveivel,
– a szívet mosolyod így lepi el –
törékeny kezeid szorításával,
s az öleléssel:
karjaid örök társával.
November hava: az enyészet
– mi kettőnk közt volt –
megette az egészet.
Az odaadást vette el,
ajkaidról a vágyat,
s a tüzet szemedből…
Magára hagytuk a
magánnyal az ágyat,
s a lepedőn a gyűrődés
nem mozdul helyedről…
A parkban mást pihenni
nem enged a pad,
a folyó
– hol órákat álltunk a hídon –
mások alatt elapad,
s hiába hívom,
más kacaját
nem fújja felém a szél.
A lét ragaszkodik hozzád,
keményebben, mint az acél,
ám szívünk melegénél
erősebb volt a tél:
jegyzetté fagyott könyvünk
és emlékekké foszlott
a közös napló.
Emlékezetem
– egy érzéketlen tapló –
nem enged tőled el,
hiába tudom azt, hogy
tavaszra te adtad fel
– kettőnkbe vetett hitemet –,
márciusra elhalt az
őszben fogant kikelet.
Ma már egy betű
sem szól rólad,
elfogytak a lapok,
– a maradék hó olvad –
velük fogynak az
együtt töltött napok.
Nem lesznek többé
„bugyuta” bókok,
séták, vadkacsák,
s a kajla cs-s csókok,
se Adrienn, se Tapolca…
A szoba polca
helyett pedig
tűzre dobván titeket
– ti üressé dőlt hetek –
búcsút kell vennem
tőletek!
7 hozzászólás
Szia!
Várom, mindig, hogy felteszel verset. Én szeretem ezt a verselést. Hangához tudom hasonlítani a stílusodat, egyedi, és ritka páros vagytok itt számomra. Tetszik amit, ahogyan műveled! Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Szia!
Vannak jó hasonlataid. Igazi búcsú vers. Tartalmas, kicsit megható is.
Ági
Kedves Ági és Selanne :))
Köszönöm, hogy szóra méltattatok, azután a rögtönzött érzelmi – elég hosszú – kitörésem után 🙂 Bár jellemzően nem szoktam kommentelni (hisz' nem tudok, csak primitív módon dicsérni, illetve a kritizálás távol áll tőlem) olvasok tőletek, és Hangától is – ha már a neve felmerült, megtisztel az összehasonlítás :)) Többek közt ti vagytok, akik miatt szívesen osztom meg az oldalon elvetemült agymenéseimet :)) Ha nem haragszotok, szívesen folytatom, üdv nektek:
B.
Szia B.B.! 🙂
Jöttem ellenőrzésre. Mi az, hogy csak kéthavonta írsz egy verset? Majd a körmödre nézek! Egy kicsit félrefordítom a fejem, aztán máris elcsatangolsz? 🙂 Igaz, hogy ez ippen a szülinapomon kelt életre, persze ezt csak úgy megjegyeztem, mert a dátumról asszociáltam. Sokkal gyakrabban kéne publikálnod, megosztani velünk kivételes tehetséged. 🙂
Látom, hogy mélyponton voltál, remélem, azóta már a magaslatokban hasítasz.
Nem rossz a vers, de távol áll eddigi önmagadtól. Ezt csak úgy jótékonyan jegyzem meg. 🙂
Húha! Az első négy sorod viszont nagyon tetszik, kivételesen jól sikerült kép. Ezt többször is magam elé képzeltem. Veszek egy új polcot az évszakoknak. 🙂
Ügyeskedj, nagyon sok van benned!!! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalink! :))
Jól tetted, tudom, tudom… sajnos csak 2 havonta 1 születik meg koponyámban, nem élem valami termékeny időszakomat 🙂 Isten éltessen utólag is születésnapod alkalmából ;)) sok boldogat kívánnék ezúton is. Igyekszem sűrűbben megosztani, amim van, de egyelőre ennyi, mármint papírra vetett gondolataimból.
Ennyi magyarázkodás után kérdezek is, kissé eltérve eddigi szokásomtól: miért érzed, hogy távol volnék magamtól? Stílusra ugyanaz, mint eddig, talán a szóhasználat is maradt a régi, a téma meg aztán "sajnos" főképp 😀 hogy érted? Előre is köszönöm válaszod :))
Köszönöm, hogy sokra értékeled, amit eddig műveltem, művelem tovább a verskertet, ne féléj :))
Szeretettel: Berci
:))) Majd kapsz belül, csak győzd kivárni, időhiányom akadt. 🙂
Kedves Berci!
Versedben elsírtadsirattad egy ifjú szerelmének történetét, szépen válogtott szavakkal. Tetszett, olvasás közben olyan érzésem támadt, mintha mesét hallgatnék…
Több helyen vannak benne igazán tetszetős gondolatok és kifejezések. Ezek egyike:
"November hava: az enyészet
– mi kettőnk közt volt –
megette az egészet."
Íjál sokat, ez a vers is tanúsítja, hogy érzéked van hozzá.
Szeretettel: Kata