2009 szentestéjén írtam
Neked rondót. Kérőn dúdolót.
Ne menj még el. Rimánkodtam.
Várj, még rigó trilláz Mozartot.
Azóta….
Négyszer nyílt ibolya és nárcisz,
fürj Franz Schuberttól dalolt,
Verdi áriáját zengte a pinty
S mi, megmaradtunk jó barátok.
El sem köszöntél…..
….el sem köszöntem.
Ágyad már föld alatt,
takaród a rideg föld.
Tested majd elporlad,
És szétfoszlik szemfedőd.
Mi előtt elmentél…..
Fogadalmat tettél,
hírt adsz nekem arról
odaát milyen a lét.
Tudasd velem, kérlek János
Editet már a karodban tartod.
Ajkatokon felcsendül
a diadalmas ének.
– Te vagy Belmonte
– és Edit Constanza
Szívem mélyén már nem ül bánat,
ha hallhatom az áriákat,
egymásra talált a szerelmespár.
Nyugodalmas jó éjszakát!
2 hozzászólás
Kedves Noémi
Szép dalos búcsúztató egy barátnak.
Szeretettel Kata
Kedves Kata!
Szörnyű űrt hagyott maga után. Azt hittem túl tudom tenni magam a halálán, de annyira hiányzik, hogy el sem tudom mondani!
El kellene engednem, mert Neki már egészen biztosan jó.
De még képtelen vagyok erre.
Igazi lelki társ volt, akivel mindent meg lehetett osztani.
Köszönöm, hogy elolvastad, köszönöm, hogy szépnek szép dalosnak találtad.
Bárcsak Ő is olvasná!
Szeretettel: Noémi