Milyen hamar elszállt ez a négy év!
Elszállt, szinte észrevétlenül.
Nem jön vissza soha-soha többé.
Elsuhant örökre, hűtlenül.
Vége már a gondtalan életnek,
vége!…úgy elillant az idő.
Búcsút intek a diákéveknek,
Vár reám a titkos nagy "Jövő".
Új barátok várnak, új érzelmek,
derűs napok, borús éjszakák.
Új remények, gondok és nagy tervek
várnak rám. Az élet megy tovább.
Búcsút intek fájón, utoljára,
Szememben is búcsúkönny remeg.
Boldog évek…vágyak…hű barátok…
Szép diákkorom! Isten veled!
10 hozzászólás
Szép a visszaemlékező versed Zsike. Néhányszor ezeket az érzéseket már én is átéltem. Üdv.: Túri I.
Köszönöm, hogy elolvastad. Hatására
talán szép emlékek idéződtek fel.
Kedves Zsike nagyon szép versedhez gtratulálok. 🙂
Szia Györgyi!
Köszönöm szépen a gratulációdat. Nagyon
jól esett.
Kedves Zsike!
Szép verset írtál, akár ballagásra is kiváló lenne! Én az utolsó szót többes számba tenném ("veletek"), hiszen előtte felsoroltál sok mindent, amitől búcsút veszel, de ahogy gondolod:) Így is remek!
Üdv: Borostyán
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat kedves Borostyán.
A helyi általános iskolában pár ballagáson ezzel a versemmel /is/ búcsúztak
a végzős diákok./ Az első sorban a négy év helyett "pár év" szerepelt./
Örülök, hogy tetszett, örülök hogy olvastál.
Szép vers 🙂 Gratulálok!:)
A diákkortól való búcsúzás élménye minden diák számára örök. Jó volt olvasni a versedet.
Szeretettel: Rozália
Kedves sleepwell!
Köszönöm szépen a dícséretedet, örülök, hogy olvastál.
Köszönöm Rozália, hogy nálam jártál,
köszönöm a hozzászólásodat.