Nem rég mentél.
A párna még őrzi az illatod,
Szorítja, mint édes kincsét,
A takaró még tested vonalát idézi,
S oly üres a szoba.
Sárga fal őrzi sikolyomat.
Együtt töltött perceink,
A lepedő redőiben bújtak meg,
Két gyönyörű szemed csillogását,
A tükör idézi fel nekem.
Előbb még körülötted tomboltak a szinek,
S most szürke….Sötét szürke minden.
Nem akartam hinni benne,
Hogy percekkel ezelőtt még téged öleltelek,
S most lelkemben fagyhalál udvarol.
Jaj én ostoba, miért engedtelek…?!
Hiányzol. Csókjaimba temethettelek.
Minek nyavalygok?
Életem, messze jár.
A szó már ide kevés.
Elment. Elment a fény.
4 hozzászólás
a legtehetségesebb kisköltöö, akit valaha ismertem
szerelmem <3 🙂
Köszönöm szivem..:)) hát ha van ihlet akkor…;)
Kedves Dominika!
A szerelem már csak ilyen. Nehéz megélni a hiányát, még ha csak egy percre is.
" Sárga fal őrzi…
" lelkemben fagyhalál udvarol. " nagyon tetszik ez a kifejezés.
szeretettel: oroszlán
Nagyon köszönöm oroszlán!