Elbúcsúzom szerelmemtől,
Egyetlen szép mindenemtől.
Szerelmem volt izzó parázs,
Tavaszéji titkos varázs,
Ő volt az én erős hitem,
Mélyről fakadt forrásvizem…
A szerelmem szitta vágyim,
Vágyból nyiltak virágszálim.
Áldom életem tavaszát,
Mikor elszegődtem hozzád!
Köszönöm, hogy voltál nekem,
Isten veled, szép szerelem!
8 hozzászólás
Kedves Virágének! Nagyon szép vers, lemondó és szívszorongató. Mindig fáj a búcsúzás, de úgy gondolom, ne add fel… mindent lehet nézni MÁS szemszögből is… kívánom, hogy érjen még sok boldogság! 🙂 Üdv: Andika
Virágének,ez a vers, ugy ahogy van nagyon szép,szívbemarkoló,lenyűgöző ,hogym 8ilyen szépen beszélsz róla!!!
bocsánat hogy igy irtam, de rohanok!
Gyönyörű búcsú, gratulálok: Colhicum
Kedves Virágének!
A versed nagyon szívbe markoló, szinte érezni a keserűséget belőle. Remélem, hamarosan újra boldog leszel, mert ne felejtsd el, minden végben ott a kezdet, egy jel, hogy újra kell szeretned.
Gratulálok ehhez a gyönyörű íráshoz: A.
Mély és fájdalmas
de hűen búcsúzó.
Emlékek között
méltó e búcsúszó.
Nagyon szép!
Gratula!
A szerelemről nem szabad lemondani kedves virágének, azért élünk, hogy szeressünk és szeretve legyünk…remélem azért meggondoltad magad!:) Nagyon szépen írtál róla, gratulálok!:)
Jót nevettem a szavaidon, kedves sleepwell. Hát így van valóban, de ha a lángja ellobban, akkor elbúcsúzol tőle és megmarad a szeretet. Köszönöm, hogy olvastad egyik legkedvesebb versem. Egy kicsit naív vers de én szeretem. Katalin