Ezt a verset még neked szánom,
akinek sosem vallottam meg
eltakart szerelmemet.
Köszönöm, hogy láthattam
szemed, fogad, hajad,
hallhattam énekes hangodat,
köszönöm, hogy a gitárt
értem is megzengetted néha.
Köszönöm, hogy egyszer ölelhettelek,
és azt is köszönöm, hogy tekinteteddel
akkor nem öltél meg,
hanem hű maradtál
féltékeny asszonyodhoz,
akiért egyébként kár volt
minden hűség.
Ha lányaiddal sétálsz az utcán,
halkan köszönök neked, hogy éppen
észrevedd,
de leánykáid még csak ne is
sejtsék,
mennyire szerettelek.
11 hozzászólás
Gyönyörű írás! Lenne egy javaslatom, de majd levélben írpm meg!
Üdv, Kelemen
Üdvözlet a fedélzeten.
Nem rossz a bemutatkozásod. A tévedéshez való jogom fenntartásával azt gondolom, hogy "akiért egyébként kár volt minden hűség.” nem a legjobb mondatod. Hatásosabb volna, ha nem Te ítélkeznél.
Persze ez csak egy vélemény, amit egyáltalán nem kell figyelembe venned.
Gratulálok. a.
Kedves antonius!
Kelemen is ilyesmivel kellemetlenkedett a levelében, azt hiszem, igazatok van, átírom!
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel: Fanni
Kedves Fanni!
A titkolt szerelem a legszebb, és a legfájdalmasabb is egyben. Szép búcsú, és jó bemutatkozás.
Szeretetteljes, békés karácsonyt kívánok, és sikeres, alkotásban gazdag új esztendőt!
Szeretettel: István
Kedves Fanni!
Érdekes eszmefuttatás, tetszik ez a titokzatosság a végén és a szomorú sors(od?). Szépek a rímek, bár a felbontás egy kicsit kizökkent a csengésükből. Nem akarom azt mondani: jó bemutatkozás, mert furcsa lenne, ha egy ennyivel fiatalabb lány mondaná ezt neked, meg látom, tapasztalatod is van épp eléggé. Ezért csak sok szerencsét kívánok a további írásaidhoz és boldog karácsonyt!
Üdvözlettel,
Réka
Kedves Fanni!
Épp a lappangó titokzatosság teszi érdekessé, izgalmassá versedet!
Gratulálok és további szép alkotásokat kívánok neked itt a Napvilág lapján!
Albertg
kedves Fanni!
Én a versed szerkesztéséhez nem tudok semmit sem mondani, mert én nem a szemeimmel olvasok, Én nekem mindig a vers tartalma, a mondani valója, és nagyon sokszr a sorok között többet lehet olvasni, mint a leírt sorokban. Ezt pedig csak szivvel lehet. Gondolj arra amit Helen Keller egyik idézetében írt:
"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk."
Ezért is a jövő a fontos nem a mullt. A multbol a jelentéktelen dolgokat elfeledjük, ídővel a a cudarul fájó multbol is egy még mindig fájó, de szép mult lesz. Nyitott szemekkel tovább menni az életben, és megfogod te is a nyitott ajtót látni, ahol emelt fővel ki-be járkálhatsz félelem nélkül. A félelem az megöli a lelket, az nélkül pedig nincs élet. Kellemes ünnepeket kiván, és
üdv Tóni
Kiváló!
Pecás
Kiváló!
Pecás
"A költői tevékenység nem holmi szerepvállalás, hanem mindig ŐSZINTE vallomás a gyötrelmekről, a vágyakról, az ember világhoz való viszonyáról." – bemutatkozásod fényében érdekes KÉP-et mutat a versed (a tiéd vajon hová lett??) :
ha eltakart szerelmedet nem vallottad meg, hogyan tudtad azért mégiscsak ölelni, még ha csak egyszer is? A hűség fogalma: valóban nem lehetsz kritikusa, ha a hűtlenségben "partnere" voltál. A rímek pedig csak itt-ott fellelhetőek, ami a ritmusnak is rovására megy. A gondolatmenethez talán jobban illene a teljességében szabadvers forma.
Üdv!
Hanga
Kedves Hanga!
A fényképet azért vettem le, mert nem az enyém, miként a neven sem. Semmilyen hűtlenségben nem vettem részt, a versben sem ezt írom, egyszer táncoltam Vele, akkor ölelt át. Azt hiszem, az egyik legnagyobb gyötrelem az olyan reménytelen szerelem, amelyikről tudjuk, hogy beteljesülhetett volna, ha előbb lobban fel az időben, mint hogy a szeretett másik kapcsolata létrejött volna.