nem érzek most már magamban erőt,
emlék csupán az ami megmaradt,
nincsen nálamnál boldogtalanabb.
Egy kis idő és megnyugszik a szív,
nem leszek többé már ilyen naív,
ha majd az élet újra belém száll,
akkor lesz boldog szívem igazán.
Végső erőmet neked szentelem,
szeressük egymást drága gyermekem,
kívánok néked boldog éveket,
legyen jobb életed legalább neked.
Szép élet vár rád, biztosan tudom,
ha eljönnek értem, büszkén vállalom,
itthagylak én, mint gyermek anyja testét,
arcomról lassan lekopik a festék.
5 hozzászólás
jaj nagxo nszép bucsúzás!szép és szomorú.
Érezni a szomorúságot. A búcsúzást. Szép!
"legyen jobb életed legalább neked. Szép élet vár rád, biztosan tudom…" – Jó.
"arcomról lassan lekopik a festék." – Költői.
Üdv.: Á.E.
Magával ragadó, tele érzelemmel.
Nagyon szép.
Köszönöm kedves szavaitokat.