Nem várlak már többé
az est sóhajával,
lelkemnek remegő,
forró óhajával.
Hagyom, hogy elmenjél…
Talán sírni fogok,
összedől világom,
nem lesznek, csak romok.
Végleg elengedlek.
nem várlak már eztán…
Könnycseppjeim hullnak
egyik, másik után.
Búcsúzás
By Judit
4 hozzászólás
Kedves Judit!
Aki menni akar, azt mindig engedni kell, csak remélni lehet, hogy egyszer visszatér.Amikor azonban magunkhoz kössük,akkorbiztossak lehetünk,hogy az első alkalommal, amikor meglazitsuk a láncot,elszökik.
Néha úgy vagyunk mint Paulo Coelho írta:
"Magam sem értettem, miért csináltam ezt. Nem tudtam eldönteni, hogy azért beszéltem így, hogy még jobban magamhoz láncoljam, vagy azért, hogy szabadon engedjem."
…néha azt is megkell tennünk,amit nemértünk…
üdv Tóni
Szép ritmusú, hangulatú vers!
Szép volt Judit!
Köszönöm, hogy olvastátok!
Barátsággal, Judit