Megfojt a magány- melletted.
de jobban fáj, hogy: nem érzed?
napról-napra távolodom.
Futok utánad- minden nap,
lassan megvetem: magamat,
messzi múlton siránkozom.
Meddig bírom még- nem tudom,
hallgatsz, közönyöd: rémálom
légy boldog, én így búcsúzom.
3 hozzászólás
Kedves Szilvi!
"Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz." Richard Bach
idézetével kezdem el levelemet. De a búcsú, nem végleges, lehet, hogy arra szüksége is van az embernek, mert néha csak akkor létja be az ember, mi volt neki, amikor azt a valamit elvesziti. Vass Albert irja az ő idézetében:
"Csak egy világ van – felelte a leány halkan – s akik szeretik egymást, találkoznak benne újra és újra. Találkoznak, elbúcsúznak és elmennek. Aztán újra találkoznak, és újra elmennek, újra meg újra, míg elérkezik az idő, amikor nem kell megváljanak egymástól többé."
Ha ennek az életben igy kell lenni, legyen, – evvel a gondolattal próbálj meg élni. Hogy komolya gondolkodol, azt a versed szápsége is bizonyitja. Örömmel olvastam.
üdv Toni
Kedves Szilvi!
Búcsúzz is el és könnyű szívvel, hiszen egy ilyen kapcsolatban semmit nem lehet veszíteni, csak a szabadságod visszanyerni.
Jól megfogalmaztad, az atmoszféra is nyomon követhető.
Üdv.: Alberth
Kedves szilvi!
Igazán okosan cselekedtél. Az egyoldalú szerelem egyébként is csak rossz napokat hoz az elsznvedőnek. Jó, hogy versben is igyekeztél magadból kiírni a fájdalmat.
Szeretettel: Kata