Csend és nyugalom;
illatos fák – régi házak;
a távolban nevető emberek.
Szemem, ha a messzeségbe mereng
apró ablakok mögött meleg fények.
Visszanézek.
Egy másik város arca hidegen mered rám.
Továbbmegyek. Előttem árnyas kertek,
kacska vaskerítések, ódon kőfalak
melyekre az est barna leplét teríti az ég.
Budai séta
Szerző: Anna
3 hozzászólás
Kedves Anna!
A bemutattkozásodban azt írod várod az épitő kritikát. Sajnos azt én nem tudok adni, én sem vagyok tanult versíró, de mióta itt az Íróklubban vagyok, sokat tanultam. Én csak az emocionális érzéseim után tudok valamit mondani. Most a jelen pillanatban csak azt érzem, hogy valóban, én már olyan régen szeretnék egyszer Budán sétálni, és most ez a vágy megerösödött. Ugyanis még sohasem voltam Budán. A hideg arcnál Pestre gondoltál? Mindenesetre, a régi vágyam új szikrát kapott. És ez jó a versedben, valamivel megérinted az ember lelkét.
üdv, Toni
Kedves Toni!
Nagyon köszönöm a hozzászólásod. Való igaz nem vagyunk tanult versírók, de az adottság velünk született s ezt fejleszthetjük tehetséggé. Valóban, én is tanulok azzal hogy az Íróklub tagja vagyok. Gyönyörű szép Buda, különösen ha meglátjuk minden vonásának szépségét. Nagyon szeretem ezeket a sétákat…A hideg arcnál Pestre gondoltam…köszönöm:)
Üdv, Anna
Bizony, szép az a város, csodás fővárosunk. Sokan írtak róla verset, komponáltak dalt:
Budapest, Budapest, de csodás. Én nem éltem ott, csak gyakran járok oda. Mindig megcsodálom a korabeli patinás és az új palotákat is. Én mindet szépnek találom.
Verseddel ezeket a gondolatokat ébresztetted bennem.
Szeretettel: Kata