Gyere, bújj hozzám és simogass,
mint a felkelő Nap a tájat,
most ne szólj semmit, kérlek hallgass,
inkább csókold százszor a számat.
Te vagy nékem a hajnali fény,
tőled eltörpül minden csillag,
csillogó harmat, újabb remény,
csalódott szívem akár a parlag.
3 hozzászólás
Nagyon szep, szerelmes verset irtal ujra!!! Gratulallok!!
Egeszen magaval ragadott a versed.Kifejezetten tetszik!
Kitaláltad a megoldást: ha csókol akkor nem szólhat.
Gyuri