kucorogj az asztal alá,
mint a gyermek, rejtsd magad,
bújj a sűrű lombok közé,
hínár lepjen víz alatt.
éjjel megyek, megvárom míg
fáradt szemed behunyod,
a sötétben megtalállak,
álmaidban mozdulok.
Bújócska
Szerző: KeviSzerző: KeviSzerző: Kevi
8 hozzászólás
Ennek a bújócskának mélységei vannak. Ritmikus, szép vers ez Évi.
Szeretettel
Ida
Köszönöm Ida:)
üdv:
Éva
Jaj de szép!
Ez nagyon jó.
Üdv,
A.
Akkor jó:))
Köszönöm, Andi!
Üdv:
Évi
Tetszett nagyon jó, két vers szak és mintha ugyan arról szólna. Ha tudatosan így írtad akkor nagyon ötletes,Bár lehet csak az én olvasatomban érzem így? A vers ritmusa sodort engem is!
szeretettel-panka
Szia Panka!
Nem szeretek verset magyarázni, mert az akkor már régen rossz:), szóval, a versben van egy pici "gonoszság"… merthogy arról szól, hogy az illető bújhat, ahová akar, én ugyan nem futok utána (mármint a versbeni én), mert az álmaiban úgyis ott leszek:).
persze ez csak bújócska, játék:))
Örülök, ha tetszett?
Évi
nem is kell mindig nagy behemót felnőttnek lenni :-)))
Ölellek
Emese
Így is van:)
viszontölelés:
Évi