Elgyengültek szárnyaim a felelősség súlya alatt,
mint mikor kicsavart felhő alatt zuhanyoztam.
Míg hajdan magasba emeltek vágyaim,
pegazusként repültem, s angyalszívet kértem,
addig most vedlett kígyóként tekergődzöm,
tollfoszlányaimat rázzák le pikkelyek,
terveimet bekebelezi a köd,
s nincsen halvány gőzöm.
Pedig ha lenne, kiereszteném ébredő vulkánból,
de csak hamu száll a meghódított tájra,
tervem jegyzettömbje égő pernyeként
hintette szét vázlatait,
s halott forrásként csordogált mellette a láva.
Csonkolt szárnyaimat hűteném
a pokol kapujában, izzó sebeimet
könnyeimmel tisztítanám,
de nem érek el hátra.
Kopogtatok, nem nyílik az ajtó,
nem fogad már be
a bűnöktől kavargó
tüzes óceán legmélyebb bugyra sem,
elhagytál, ördögöm, elhagytál, Istenem.
17 hozzászólás
Hát olvastam már jobbat tőled. Kicsit zsúfolt szerintem. Jó lenne ha verszakokra lenne bontva. És a szótagszámokon és a rímeken is kéne még javítani.
Van benne valami, mármint abban, hogy dolgoznom kéne még rajta egy kicsit. Ez viszont nem az a szokványos, kötött fármában megírt vers, rímekkel teletűzdelve. És direkt nem törekedtem rímekkel telerakni. Kicsit talán zagyva sé talán elsőre nem minden kép tiszta benne…de túlzottan nagy változtatásokat nem tervezek rajta. Talán semmilyet sem.
Mindenesetre kösz szépen a kritikát.
Örülj,hogy kisér a Múzsa.Szerintem,ha elhagyott Istened,minek sirni az ördög
után.Nem akarsz túl sokat ,egyszerre Menyben és Pokolban?Néha marad Ég,s
Alant közt eme földi élet.Ezt is dicsérheted.Soraid túl gyakran váltanak formaát
valós és fantáziált világok közt.
Váro a következőt.
Jobbom!
Nagyon szép! Bravó
Gyogyo, nem vagyok a végletek embere, valahogy mégis így sikerült… vagyis tudatosan nem tartom magam annak. Talán ez a vers a tudatalattimból hozta elő, hogy nehezen találom meg a középutat, és valójában mégis végletekben gondolkodom.
Nekem tetszik.
Egy vers nemcsak a szótagszámoktól vagy a versszakoktól vers. Sok más is közrejátszik benne. Nekem is van egy azonos című versem, az is hasonló érzéseket közvetít.
Gratulálok!
Barátsággal:
Jox
Köszönöm, Jox!
Legalább mi, bukott angyalok tartsunk össze, nem igaz?… 😛
Úgy bizony! Legalább nem tudunk elszállni magunktól. 😀
Kedves Csaba!
Most találkoztam a Bukott angyaloddal, ezért írok ide én is. Azonban néhány egyéb versedbe is beleolvastam. Nem akarom elhinni, hogy Te, aki olyan jó kritikákat tudsz írni, miért nem térsz át a komoly, klasszikus versformákhoz, hiszen olyan formákban lehet igazi, komoly verseket írni, mivel e versben foglalt
gondolatok remek alapot nyújtanának hozzá.
Őszinte jóindulattal: Kata
Kedves Kata!
Próbálkoztam klasszikus formákkal is, kötött formákkal is. Talán részben lustaságomnak tekinthető be, hogy kevesebbet írok úgy, másrészt viszont ezekben a "szabadversekben", úgy érzem, jobban ki tudom fejezni magam.
Ebben teljesen igazad van, ha valakinek eszébe jutnak a gondolatok, sokkal gyorsabban tud szabadabb versformában fogalmazni (én is), de erről a formáról egy hírneves – verstannal foglalkozó – irodalmárnak olyan erős kritikáját olvastam, hogy attól fogva nem merek olyan laza formában verset komponálni. Sajnos, nem otthonról írok, most nem tudom pontosan idézni, de lesújtó a véleménye.
Kata
Úgy emlékszem, mintha én magam is olvastam volna azt a kritikát, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Akárki is az illető, egy ilyen fél mondattal (vagy épp mondatokkal) nem dobhat a süllyesztőbe több évtizednyi költészetet, köztük méltán elismert költőkét. Más irodalmároknak pedig talán pont ellenkező véleményük van. Sőt, szerintem ha hasonló véleménnyel jött is volna kb. 100 éve (ez csak hasonlat, mert nem hiszem, hogy olyan idős még :D), biztos vagyok benne, hogy már akkor is elhajtották volna. Manapság két hozzáállás a divat: vagy fikázni a verstant, a kötött formákat, vagy az általad ismert konzervatizmus. Én a kettő közötti középútban hiszek.
(Kis reklám: vannak próbálkozásaim kötött formákban is. Bennem élsz; Családi fotóalbum: Erőd irigylem, Csillagos tárna; Te látod…, stb.)
Kedves Csaba!
Mindig felfigyelek a vitákra, a különböző véleményekre.
Néha meg is mosolygom a kicsinyes dolgokat, hisz állítólag szabad világban élünk, akkor miért ne írhatnánk szabadon az érzéseinkről, a felkavaró gondolatainkról?
Szerintem rendben van az írásod. Én is sokat vívódom…
Szeretettel olvastam: Tünde
Köszönöm, kedves Tünde!
Nos, az illető nem 100 éve élt, ugyanis csupán 2-3 éve írta be egy verseskötetbe azt a bizonyos szöveget, tehát még nem avult el annyira a véleménye (sajnos, nem hoztam magammal, ezért nem nevezem meg).
De ha még itt, a Napvilágnál is körülnézel, látható, hogy nem avult el az általad "konzervatizmnus-nak" nevezett verselés – szerintem a nagyon sokan sikeresen művelik ezeket a formákat, hiszen nap-mint nap olvashatunk kiváló verseket.
S azt nem állítottam, hogy szabad formában nem lehet szépen hangzó verset írni, olyanokat is olvashatunk bőven, s valóban mindenki úgy ír, ahogyan tetszik neki.
Egyébként nem sértő szándékkal írtam, nem szokásom másokat – senkit – megbántani. Remélem, nem úgy értelmezted.
Üdvözöllek: Kata
Nem, én nem értelmeztem sértésnek, te viszont "kicsit" félreértettél, de mindegy, hagyjuk.