Repülni vágyom, szállni fenn,
gyönyörű angyal képiben.
Kerengve, mint a sólymok ott,
kik szabadok, s oly boldogok.
Alattuk síkság zöldje hív,
vidáman dobban fenn a szív.
Még feljebb nő a láthatár,
zord bércnek tornyos csúcsa vár.
Kanyonok mentén suhanok,
rőt-vörös falak várnak ott.
Landolok vad szírt tetején,
a csodás végtelen enyém.
Gondolok még egy merészet,
templom tornyáról lenézek.
Látom, lenn apró emberek,
s fennkölt lényemmel eltelek…
Ámde a mélyben meglátlak,
egész lényemmel kívánlak!
A mélybe vágyom hozzád én,
szerelmed lett az új remény!
Leszállván, mint egy hópihe,
itt vagyok látod, néz ide!
Finoman kezed megfogom,
te lettél az én angyalom.
Szerelem szárnyán szállhatunk,
mi már egy új párt alkotunk.
Zokog a büszke szirti sas,
neki a röptünk túl magas!
12 hozzászólás
Kedves alberth!
Az eleje nagyon nehéz és szomorú, ahogy keresi majd megtalálja a szerelmét. S mikor megleli, az egész könnyeddé válik. Igen, tényleg jó 🙂
Üdv.: A.
Kedves Albert!
A Sólymok boldogok!:-)) Nem taglalom miért írtam: A versről inkább.Szép lágyan szárnyaló finoman olyan Alberthesen!
Szeretettel.Marietta
Kedves Alberth!
Csodálatosak a gondolataid… szárnyalnak… s Te is szárnyalsz velük…
Jó így szállni, szárnyalni a képzeletben, de még jobb, ha megtaláljuk szerelmünket nem csak képzeletben, hanem a valóságban is.
Nagyon szép vers.
Szeretettel: Kata
kedves Alberth!
A versed, mind mindig, nekem egy remekmű. Lassan az az érzés lesz urrá rajtam, te nem is tudsz, valami nem sikerült verset írni. Ennek a versednek utolsó három verszaka Romeó és Júlia operettjéböl jövő idézetet, hozta az eszembe:
"Szívből szeretni, híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívből szeretni mámor, elvész közel s a távol!
És érezd, a szíved lángol, eltűnt a múlt a mából!"
Ami azt bizonyitja, élnek még ma is akik szépverseket tudnak írni.
üdv Tóni
Kedves Angelface!
Nicknevedből ítélve, az angyalokkal kapcsolatos dolgok érdeklődési körödbe tartoznak. S ez a vers is a témához sorolható. Örülök, hogy tetszett a végkifejlet is. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Marietta!
Ezt a történetet ilyen légies formában képzeltem írásba foglalni, hiszen nagy magasságokba száll a vers. A boldog sólymok és az irigy sas is a levegő felé fordítja érdeklődésünket.
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
A képzelet szárnyán, mint madarak szállunk, de a szerelem szárnyán már angyalokként. 🙂
És vannak ilyen szárnyak! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Toni!
Valóban csoldálatos és hasonlóan emelkedett ez az operett. Sajnos a rádió és televízió ilyen színházi előadásokat nem közvetít nálunk és színházba meg nem járok. Pedig szívesen megnéznék egy ilyen előadást.
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Nagyszerű a versed, valósággal szárnyal, s ide írom az én mottómat, mert nagyon idekívánkozik…
"Ha a test számára már nincs menekvés, a szív szeretne szabad lenni, ezért szeretettel és melegséggel megtelve felfelé szárnyal. Amellett a repülés vágya mindig is ott élt a lelkekben, ezért valahol fent kell lennie a lélek otthonának." J. R. Ward
Gratulálok!
Lyza
Szia!
Hú, ez nagyon szép vers! Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Kedves Alberth! Nagyon tetszett a versed. Nyilvánvalóan nem vagy kezdő író! Szerettetel :Lina
Nagyon kellemes vers, jó volt olvasni és nagyon tetszik benne, hogy a fantasy vonal csak árnyaltan jelenik meg, mégis végig dominálja az egész verset. Ha elfogadsz egy jó tanácsot: amikor egy ennyire csodás, dallamos verset írsz, ne törd meg a ritmust azzal, hogy nem követsz semmilyen tudatos szótagszámot!
Darien