Hajnalban félhomályban fáradtan
Egy bukott angyal szállott álmatlan,
Fekete szárnyain a csillanó múlt,
Éjféli tiszta égbolt alatt ő is lehullt.
Nem féltem soha csak féltettem,
Mások helyett is én tévedtem,
Reménytelenségben is reméltem,
Majd árulók tüzében elégtem.
Földre érkezett és nézett a távolba,
Folyó hanyag hulláma is vádolta,
Nem törik meg míg hallgat szívére,
Mondta csak visszajön ezt ígérte.
Tévedtem vagy csak eltévedtem?
Érkeztem én de már elkéshettem,
Ha nem tettem volna helyesen,
Bűntudat gyötörne még teljesen.
Könnycsepp hullott szép szeméből,
Tört egy darab igaz bátor lelkéből,
Szárnyait kitárva a légbe kapott,
Eltűnt bár egy emléket itt hagyott.