Ha az ember megtehetné,
Bűneit mélyre rejtené,
S békés semmittevésben lészen,
Míg bele nem hal egészen…
Kinek kín mardossa arcát,
Folyvást vívja lelke harcát,
Kérdésekre választ várva,
Rút magánnyal cimborálva…
S hogyha választ sohasem kap,
Tudattalan térbe téved,
Percre perc jön, s napra nap,
S nem vádol már többé Téged.
2 hozzászólás
Kedves Angelface
Nagyon nagy igazságot írtál le gyönyörű soraidban.Elszorult torokkal, és mélyen átérezve olvastam.
Szeretettel:Kriszti
Tudod igen, hasonlókat érzek, és valóban, nagyon tudnak hiányozni a szavak, melyek választ adnak! Fájdalmasan szépek soraid! Legyenek szebb napjaid!..