Hálóruháját dobja le az ég,
kivillannak a meztelen csillagok,
ragyogásodban fürdenék,
bűneimtől mocskos vagyok.
Ajkadat ízlelném végre,
csókolva tested egész éjjel,
míg mások kérve néznek az égre,
mi paplan alatt, szenvedéllyel.
Hálóruháját dobja le az ég,
kivillannak a meztelen csillagok,
ragyogásodban fürdenék,
bűneimtől mocskos vagyok.
Ajkadat ízlelném végre,
csókolva tested egész éjjel,
míg mások kérve néznek az égre,
mi paplan alatt, szenvedéllyel.
10 hozzászólás
Közel áll hozzám a téma és a stílus is, ahogy megírtad.
Tömör, de igényes verset alkottál.
Jó a szerkezet, és hitelesen van megírva, eléri célját.
Üdv.:Tamás
Köszönöm, Tamás!
Nagyon szép, szenvedélyes vers. :)))
Szerintem is eléri a célját! :)))
Azt mondod?? 😛
Szia Csaba!
Olyan sejtelmes, a versed, hogy semmi bűnt nem vélek felfedezni, inkább valami olyan érzetem van, hogy izgalmas. Jól összeraktad!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, ha így gondolod, Selanne! Új múzsám ezt hozta ki belőlem. :)) Ez az egész új érzés gyönyörű és izgalmas!
Engedj a csábításnak, nem olyan bűnös az!
A vers viszont tetszik. Nem hogy szerelemes vagy?!:o))
Még ha bűn is lenne, akkor is engednék neki. :))
Nem kizárt, hogy ez a helyezt. 🙂
A kéj,ó.míly rímbe szedhető,de…lehet csábító…tévesztő…
Mint vers bodító.
Grat!
Kösz, gyogyo!