Bűnös vagyok, ha a szívem legmélyén még mindig ott van?
Egy érzés, ami az idővel is elmoshatatlan?
Becsapom önmagam? Keresem a kiutat?
S, nem veszem észre, de közben szívem megszakad.
Van bocsánat arra, amit érzek?
De szívem marja a fájdalom, és úgy félek.
Érzések, kérdések, egy sejtelmes tekintet,
Egy óvatlan pillantás, hol van itt a megoldás?
Egyesek szerint nem kéne más, csak egy őszinte vallomás.
Bünös vagyok?
By Daisy
3 hozzászólás
Jajj hát ezt nagyon jól leírtad!! Eléggé őszinte lett így is, de igen van benne valami hogy mindig az őszinteség a legjobb út még ha valakinek rossz is lesz ez a döntés!!
Tetszik a mondanivaló. és igen bűnös vagy, ha nem vagy őszinte. Ez az egyetlen amit tehetsz, akkor könnyebb lesz neked is. Legalább megtettél mindent. Üdv Era
Daisy! nem vagy bűnös, nem-nem…csak a szíved nem hagy békén:) Az emlékeknek ott a helyük a mélyben… s bizony a vágyak is odatelepszenek:)
Jó vers! Gratulálok!:)