Miközben gondolataim más száján játszanak
Édes dallamokat…
Bűnös lennék?
Öleltelek
Miközben karjaim más felé nyúlnak hevesen
Bár már nem érhetem el…
Bűnös lennék?
Arcodat simítottam
Miközben ujjaim más bőrének puhaságát
Nem feledik sohasem…
Bűnös lennék?
Ha újra csókolhatnám száját
csak egy pillanatig tenném meg
Bűnös lennék
Ha újra megölelhetném
Erős karjai menedéket nyújtanának
Bűnös lennék
Ha újra megsimíthatnám arcát
Álla vonalát emlékezetembe vésném
Bűnös lennék
Ha csak egy percig is
Ha ezzel visszakapnám
Isten látja lelkem
Szívesen bűnös lennék.
6 hozzászólás
Kedves Scarlet!
Én úgy gondolom egy régi szerelemre gondolni nem bűn, de újra érezni, újra élni az már igen, de egyet értek veled abban, hogy szívesen bűnöznének sokan, persze ahhoz az is kell, hogy az épp aktuális kapcsolata az embernek kevesebbet érjen.
Elgondolkodtam, és azt hiszem én is szívesen bűnöznék.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Egyetértek soraiddal. Köszönöm a kedves szavakat.
Üdv: Scarlet
Kedves Scarlet!
Tetszik a vallomásod. Van rá eset, amikor így érzünk más karjában, de az akkor nem az igazi, sürgősen felejtős!
Szeretettel olvastam. Gratulálok: Ica
Kedves oroszlán!
Köszönöm szépen! További szép estét Neked.
Üdvözlettel: Scarlet
Kedves Scarlet!
Érdekes a versed és szép küllemet kölcsönöztél neki. Bizony, ilyen az élet, ilyen a szerelem. Előfordul, hogy új kapcsolatban visszaérzünk attól, aki elhagyott, vagy mi hagytuk el őt.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Nagyon rég léptem be az oldalra, de köszönöm kedves soraidat! Egyetértek veled.
Üdv: Scarlet