Bűntudat

Az ősi régmúlt föld alatti árnya
fojtón kísért, elbújnod nem lehet,
gyilkos dühöd, a volt egységre vágyva,
szégyenteljes tettekre késztetett.

Eonok óta nincsen mód feledni
gyötrő magány okozta kínokat.
Elfáradtál „okok nélkül” remegni:
öntörvénnyé fajult a bűntudat.

Sötét mélyed részedként megtagadva
keményen sújtod mind, ki vétkezik,
könyörtelen feszíted őt kínpadra,
ha kétes hír, mi róla érkezik.

Hóhér lettél! Önnön lényed az ellen.
Nem látod még, de szenveded vadul:
tested sajog, sántít benned a szellem,
míg öngyűlöletedből nem tanul.

Míg ráébredsz, az árnyék is a részed,
kettős világunk őstörvénye ez.
Tagadásod nyelje el az enyészet!
A lelked úgy tanúságot szerez:

Yin s jang az Egy két megnyilvánulása,
Jó s rossz csupán elmédben létezik,
fék s lendület, egymás segítő társa…
Meglásd, lelked újra emlékezik!