Bűntudat

Felettem fehér-sárga gömbök égnek
szobákban, faágak mögül előkúszó
néma sejtelem. Bizonytalanul úszó
testemet átvilágítják a fények.

Néha elszáguld mellettem lilásan
borzongató csúcstechnika, jég fuvallat.
Az egyszínű, izzó gömbhad engem vallat,
s vörösbe bújva róják fel hibámat.

Idővel átlépek egy másik sávba,
s átérzem milyen darabokra szakadva
vért felköhögni, könyörögni, szavakban
rejlő változást rettentőn utálva.

Csak egy kisgyermek volt, ártatlanul jástszó.
Lelkét csúf halálba húzta hozzá illő szánkó…