Kell valami rózsaszín,
buja álom,
szokatlan,édes látomás,
aranyszín égbolt,
S vérvörös drapériák.
Odakint sikít,tombol
Az élet nagy vihara,
De mi megbújunk e
képtelen világ alatt.
Kell a remegő szenvedély,
S hogy felemészt a tűz,
Elnyel minket az érzés,
S bearanyoz a bűn.
Mindez bohém…
Nevetséges,vad világ
Parfüm,tánc,szerelem…
Vérvörös nyoszolyák.
Kell a bohém,
a szenvedély,én itt vagyok itthon,
Itt minden úgy van,ahogy
én akarom.
Pezsgő patak folydogál,
A habos dombokon át,
Puha,édes, szinte
tündéri látomás.
Kell a művész.
Ki halkan,fájdalmasan szeret,
Holdvirágos éjszakán,
Megfogja a kezem.
És a szenvedélyes.
Feltétel nélkül,erősen szerető,
Aki szüntelenül ölel,
Nevet,forr,mindig pezsgő.
De legjobban az kell,
Aki szívéből szeret.
Ki ha bármi is van,
Itt van mellettem.
Részegítő vigalom….
Hallgasd…Hogy hív,szólít,
ez a csintalan izgalom!
Habcsókok a levegőben,
Hetyke,vidám lánykák.
Éltük andalító,örök
táncát járják.
S ha belefulladsz mindebbe,
Elnyel a szenvedély,
Ülj le,s csak csodáld,
Ezt az isteni kabarét.
2 hozzászólás
Kedves Dominika!
Egész jó vers, a végén a csattanóval!
gratulálok!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen:)