Sárgán legyint a táj felém,
pipacsot imádtam régen én.
Hajnali fény karcolja ablakom,
sötét bús rozmaringos kalapom.
Bús rozmaring
By AlkonyiBy AlkonyiBy AlkonyiBy AlkonyiSárgán legyint a táj felém,
pipacsot imádtam régen én.
Hajnali fény karcolja ablakom,
sötét bús rozmaringos kalapom.
6 hozzászólás
Kedves Alkonyi! Tényleg átlengi ezt a versedet a ősz bús elmúlás-hangulata. Tetszik! Üdv: én
Kedves Bödön!
Nekem számít a véleményed, és az is, hogy olvasod az írásaim.
Köszönöm.
Üdvözlettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
Csoda szép kép:
"Hajnali fény karcolja ablakom,"
Nagyon szép négysoros!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
Jó, hogy "jöttél felém", és olvastad ezt a versem is.
Köszönöm kedves soraid.
Üdvözlettel: Alkonyi
Tisztelt Alkonyi!
Asszem, a karcolás is lehet simogató.
Számomra ez derül ki verséből.
túlparti
Tisztelt túlparti!
Bizony a karcolás is lehet simogató…
Jól értelmezte a verset.
Tisztelettel: Alkonyi