Eltelnek a napok, évek,
a szegények csak remélnek.
Régi ideák elvesznek,
mint sírig tartó szerelmek.
Élettől gyötörve, fájva,
meg kéne élni a mába.
A templom oltára előtt,
az áhítat csöndbe merült.
Búsan kong az érces harang,
szívükbe csak nő a harag.
Holnap se lesz jobb emberek,
ha éhen halsz, elföldelnek.
Eltelnek a napok, évek,
tartalékot, így felélnek.
Boldogságot eltemetnek,
elporladnak a szerelmek.
10 hozzászólás
Kedves Lyza!
Most ilyen időket élünk sajnos. A pokol egyik bugyra bukkant fel előttünk, s nyakig bele estünk. Belelöktek minket, s versed már itt íródott, mely mindent elmond a lényegről, felkiált az égre. Hidd el, meghallja az Isten és közel a szabadulás! 🙂
Gratulálok!
Alberth
Kedves Albert!
Bár úgy lenne, ahogy mondod!…
Jöhetne már egy új kor, s nem a nyomor.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Lyza
Kedves Lyza!
A versed gyönyörű – mármint a vers, maga! Azonban az egésznek a gondolatmenete nagyon is lehangoló. Remélem, ez a borúlátás nem jellemző rád. Mindenki érzi a nehéz időszakot, de reményünket soha nem szabad elveszíteni. Higgyél benne Te is, ha sokan hisszük, akkor hidd el, megvalósul.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Általában derűlátó vagyok,
csak most annyira borús minden, hogy nem látom az alagút végét.
Köszönöm szépen gondolataid…
Ölellek: Lyza
Drága Lyza!
Nagyon szomorú, nagyon aktuális, nagyon igaz amit írtál.
S mégis milyen az ember, amíg él, hisz és remél.
Szép versedhez szeretettel gratulálok.
Sokszor puszillak
Emese
Kedves Emese!
Örömmel írnék a pozitív változásokról, hidd el, de ha nincs?…
Még kiút sem?…Puszillak és köszönöm!…Lyza
Kedves Lyz!
Szép verset ítál.
Szeretettel:Marietta
Drága Marietta!
Köszönöm szépen az elismerésed!…
Szeretettel ölellek: Lyza
kedves Lyz!
Most ez nem azt jelenti, hogy meg akarok halni, de és hiszek a sirigtartó szerelemben, és megvagyok győződve, hogy nállunk be is fog teljesedni akaratunk. Igaz, még nem olyan régen házasodtunk össze, e hónap 28-án lesz "csak" 48 (negyvennyolc) éve, de mindketten reméljűk, hogy ha nem is mégegyszer ennyit, de még egy pár szép évet "lehúzunk" együtt. A hiba sokaknál az, hogy a szerelmet ajándéknak tartják, és csak akkor örülnek, ha kapják. Pedig az igazi ajándékozásnál, adni sokkal nagyobb öröm mint kapni. Aki nem hisz nekem, kérdezze csak meg Erdei Zsoltot. Ő is biztossan nekem ad igazat. Igy a szerelemben is, adjunk, az nélkül, hogy elvárnánk, hogy kapunk is. És ne követeljünk. A kényszer az mindenkinek lealázó, és védekekezik ellene.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Én nem azt írtam, hogy nincs sírig tartó szerelem, csak lassan elvesznek.
Én is ismerek olyanokat, akik így élnek. örülök, hogy ilyen szép és hosszú a házasságotok és gratulálok hozzá.
Persze ez a vers most nem a szerelemről szól…Köszönöm, hogy olvastad és értékelted.
Lyza