Írd, Krisztina, írd!
Erősebben,
szarkasztikusabban,
több öniróniával!
Hogy magadra ismertél,
csak a véletlen műve,
mert amikor írok,
nem gondolok senkire.
Nem úgy mint most.
A mézet, kicsiben, kilóra mérik.
Legalább is háznál, piacon.
Egy kilogramm hétszázhúsz milliliter.
Apukámnak legtöbb,
kétszázötven család méhe volt.
Ötven literes tartályokban adta le a mézet.
Nagyfelvásárló jött érte teherautóval.
Cserekannákat hagyott.
Apukám hajnal előtt felkelt,
és ebéd után,
mindig aludt egyet
a délutáni kirepülésig*.
Ez volt nyáron.
De télen is a maga ura volt,
és nem szorult senki tanácsára.
Azt kérdezték tőle: Hogy csinálja?
Senki nem mondta, hogy mit tenne a helyében.
Mennyibe fog kerülni a méz idén?
Vidéke, gazdája, vásárlója válogatja.
De nem többe,
mint amennyit megadnak érte.
Nekem például semmibe nem kerül.
Van, lesz, azután is,
miután a méheket is mémeknek
mondjuk.
4 hozzászólás
Szia Ildikó!
Örültem ötletes írásodnak!
A méhekröl mindnig nagyon jókat írsz,érezni ,hogy
sokat foglalkoztáll-hattál velük!
Ilyen szakmai kifejezések utalnak rá:"A méhek délutáni kirepülése: Van amikor a tájoló repülésüket végzik és van amikor a nagy gyűjtésre indulnak meg."
Tetszett nagyon ahogy Apukád ´tudását´kifekezted:
"Azt kérdezték tőle: Hogy csinálja?
Senki nem mondta, hogy mit tenne a helyében."
Optimizmusod is nagyon tetszett:
"Nekem például semmibe nem kerül.
Van, lesz, azután is,
miután a méheket is mémeknek
mondjuk."
Gratulálok egyéni,ötletes írásodra!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Ui még sok ilyent
Köszönöm, Sailor az olvasást!
Örülök hogy tetszett.
Jó, hogy pèldàkkal támasztottad alá, mi tetszik nenne?
Szeretettel: Ildikó
"De nem többe,
mint amennyit megadnak érte."
Nagyin ´eltalált´,ötletes gondolat!
Szeretettel:sailir