Mindenik ág ugyanúgy libbenti le lombkoronáját
Itt van az ősz ugyanúgy, és pont olyan illatot áraszt
Mint amikor te meg én széttörtük a szív kötelékét
Semmi se változik ám.
Még a magány is örök…
Caeteris Paribus
By Báldi BálintMindenik ág ugyanúgy libbenti le lombkoronáját
Itt van az ősz ugyanúgy, és pont olyan illatot áraszt
Mint amikor te meg én széttörtük a szív kötelékét
Semmi se változik ám.
Még a magány is örök…
2 hozzászólás
Kedves Bálint!
Hogy egy sorba állítod a szív fájdalmát a rigófüttyel vagy a hulló levelekkel, az ősszel, azt akarod mondani: nem is fáj annyira. De a versedből kitűnik, hogy nagyon fáj. Azért jó ez a párhuzam, mert a mondanivaló sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Számomra legalábbis ezt sugallja a versed. (Szerintem a cím helyesen: ceteris paribus.:)
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Én eredetileg azt akartam kifejezni, hogy megállt az idő. Ám a te meglátásod is érdekes és – mivel a versek önálló életet kezdenek, miután elhagyják a költői tollat – nagyon is helyénvaló. Köszi, hogy benéztél és külön köszi, hogy figyelmeztettél a helyesírási hibára! Szégyellem, de melléütöttem
Szeretettel: Bálint