Árgusok között
óvatlan a lépés,
sóhajom zörög,
nem visz át a révész.
Hidat égettem,
elvágtam a percet,
jövőm még éretlen,
múltam mélyben serceg.
Révész Úr, adnék én
tíz évet jövőmből,
elmúlt perc éltéért
vasajtón dörömböl
elmulasztott sanszok
tiszavirág ökle…
süket fülre talál,
s elnémul örökre.
Elmúlt pillanatom
emlékkönyvbe zárva.
Fellapozni minek?
Hogy ne legyen árva
most születő napom,
s közéjük zárhassam?
Ágyam szélén hagytam,
s rádőltem fáradtan.
Szétlapítom ezt is,
hogyha fel nem kelek,
gyilkos éjbe futnak
a remélt reggelek.
8 hozzászólás
Talán a homogén szerkezet érdekében az elején azt az öt szótagos három sort is felbűvészkedtem volna hatosra, bár így is tetszik.
Először a befejezés fogott meg, aztán újraolvasva az elejét is jónak találtam, aztán rájöttem, hogy a többibe sem tudok belekötni, úgyhogy, gratulálok. a
Most hogy újraolvasom, igazad van, sőt, a 2. versszak első sora is csak 5 szótagos. Ráadásul először csak az első 3 versszak született meg, a folytatás csak jóval később, ezért is van az, hogy míg az első 3 versszakban a páratlan sorok is rímelnek, addig a többiben már csak a párosok. Mindezek ellenére örülök, hogy tetszett, köszönöm véleményedet!
Észrevettem Csaba. Azért írtam a három sort. Az első, a harmadik és az ötödik.
Ja igen, tényleg azok, úgy tűnik, másodszor sem tudtam jól számolni. 😀 A matek nem volt erősségem. :S Szóval utalva Kankalinnak címzett hsz-emre, neked is köszönöm a részletekre kiterjedő elemzéseket. Észrevettem rendkívüli alaposságodat (mások írásainál is), úgy vélem, leginkább ezek a hozzáállások (Kankaliné és a tiéd) viszik előrébb ezt az oldalt és segítik leginkább a kezdő alkotókat. Hoppá, ez megint kissé hosszúra sikeredett, és megint elrugaszkodtam a konkrét témától. 😀
Egy szóval: Kösz! 🙂
Alaposság? Nem értek én ezekhez, a dolgokhoz Csaba. Az Ipari Sulóban nem foglalkoztunk komolyan a szépirodalommal. De szerencsére, vannak diplomások, akik vágják a témát. (Okítják is rendesen.)
Üdv. a
Ahogy jómagam se, de hát itt mindenki amatőr műkedvelő.
Szia Csaba! 🙂
Elárulom neked, ha még esetleg nem vetted észre, hogy a verseket úgy böngészem, hogy beléjük bújok nyakig, s azt írom le, amit nekem jelentenek. Akad olyan is, akinek ez nem tetszik, mert kiforgatom a szavait, de nem vagyok hajlandó az élvezeteket elhessegetni magamtól. 🙂
Tetszik a cím, benne az örök mozgás, a "ragadd meg a napot", vagy akár az "élj a mának"! 🙂
Érdekes, hogy a cím alapján pozitívabb tartalmat vártam. A megvalósítás nagyon tetszik, semmi okosságot nem írok, mert valószínűleg nem véletlenül jött ki éppen így belőled. 🙂
Siklok a sorok közt, élvezem az átmeneteket, elfogadom a benne rejlő gondolatokat, buzdítalak az írásra, amit valószínűleg nem is kell. 🙂
Félreteszem a matematikát, előtérbe helyezem a lírát.
Jó ez a vers! Nagyon is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kösz szépen, Kankalin, de nagyon is észrevettem minden egyes "kritikádban"/véleményedben, hogy bizony alaposan kivesézed a műveket. 😀 Pont ezért kedvellek téged annyira!!!!!!! Mert nemcsak fantasztikusan írsz, hanem igazi közösségi életet élsz, érdemleges, igazán hasznos észrevételeid vannak, én leginkább ezeket várom el egy hozzászólás alkalmával. Teljes őszinteség, s ha tetszik a mű, akkor nemcsak annyit, hogy "jó, fantasztikus, bejött, stb.", hanem magyarázatot is, hogy miért. Ha pedig negatívum van benne, azt is őszintén, de építő jelleggel. Hoppá, túlzottan elmerültem ebben a témában. 😀 Pedig még anonymusnak is akarok pár sort, előre is bocs tőle, az rövidebb lesz. 😀
Még egyszer kösz!
Üdv: Csaba