Célzás

egy literátorra

(a Csípős üzenetek című ciklusból)

Szomorú sorsom volt, hibáztathatsz érte,
hogy a kínt a Sátán nekem bőven mérte,

bekapcsoltathatod mind a tizenhárom
játszmás szerkezetet, ütéseid állom,

uszíthatsz ellenem médiadiktátort,
küldhetsz rám pribéket, kurvát, provokátort,

híresztelhetsz rólam napi ezer vádat,
nem csúszik ki számon az, hogy „jaj, bocsánat”,

nem adom fel most sem, életem legvégén,
kinek nem vétettem, attól sose kérném,

nem alázkodom meg, bárhogy is gyalázol,
tiéd a hatalom, s közben jámbort játszol,

isten bárányává maszkíroztad magad,
orgiáid híre titok mégse maradt,

„keresztény”, „nemzeti”, álszent literátor,
tiéd a hatalom, öndicséret, mámor,

enyém csak az önvád, pironkodás, szégyen,
amiatt, hogy akkor nem vágtalak képen,

mert volt egy pillanat, mikor nem vigyáztál,
éppen egy recsegő mikrofonnál álltál,

önelégült vigyor húzta szét a szádat,
magasztaltad saját antológiádat,

majom a tükörben, áhitattal nézted
rigmusokba foglalt tökéletességed.

Magamban csöndesen számoltam csak hármat,
nem ütöttelek ki, sajnálom, bocsánat.