Charles Tennyson Turner – Letty földgömbje

Mikor épp hároméves volt Letty,
s egyszerű szavakkal szólni kezdett,
egy nap egy gömböt adtunk át neki,
hogy tapintsa, s lássa így a Földet,
színeit, a tengerét, a partot.
Birodalmakat ölelt kezével,
miket puha ujjakkal átfogott,
fogadták őt mindenütt szívéllyel,
és nevetett, csacsogott boldogan.
De mikor nem figyeltünk rá éppen,
szigetünkhöz érve felkiáltott,
„Óh, látom, ott van Letty otthona!”
a csókja eltakarta Angliát,
s Európára hullt aranyhaja.

Charles Tennyson Turner – Letty’s Globe

When Letty had scarce pass’d her third glad year,
And her young, artless words began to flow,
One day we gave the child a colour’d sphere
Of the wide earth, that she might mark and know,
By tint and outline, all its sea and land.
She patted all the world; old empires peep’d
Between her baby fingers; her soft hand
Was welcome at all frontiers. How she leap’d,
And laugh’d and prattled in her world-wide bliss!
But when we turn’d her sweet unlearned eye
On our own isle, she rais’d a joyous cry,
“Oh! yes, I see it! Letty’s home is there!”
And, while she hid all England with a kiss,
Bright over Europe fell her golden hair!