Valaki így szereti,ki úgy!
Én érezni szeretem a számban,ezt a finom ízt.
Lehet a richter,a boci,vagy egy nugátos choko.
Imádom szüntelen.
Nem kis boldogság,szinte már művészien kóstolom.
Kifogyhatatlan a vágy a csoki után.
Szeretlek de édes te keserű,te fekete-fehér,
Utálom ha nem kóstólhatlak minden percben.
Nélküled elillan a boldogságom.
De hisz,hogy festek már,tán mint a Gatyi Mami,na ne!
Ezt ne,de mégis,csak még egy csöppet,érezhesselek a nyelvemen.
Kérlek légy velem,légy örök társam,drága choko.
Ne hagyj el,légy az életem!
1 hozzászólás
Megmosolygtatott a versed, nagyon vicces!
Vesszö utan egy szokoz jol jönne a tagolashoz, könnyebb olvasni. Egyebkent ötletes alkotas.
H.