Berlin
Ich liebe dich bei Nebel und bei Nacht,
wenn deine Linien ineinander schwimmen, –
zumal bei Nacht, wenn deine Fenster glimmen
und Menschheit dein Gestein lebendig macht.
Was wüst am Tag, wird rätselvoll im Dunkel;
wie Seelenburgen stehn sie mystisch da,
die Häuserreihn, mit ihrem Lichtgefunkel;
und Einheit ahnt, wer sonst nur Vielheit sah.
Der letzte Glanz erlischt in blinden Scheiben;
in seine Schachteln liegt ein Spiel geräumt;
gebändigt ruht ein ungestümes Treiben,
und heilig wird, was so voll Schicksal träumt.
Christian Morgenstern
(1871 – 1914)
Berlin
Szeretlek ködben és sötét éjszakán,
ha házsoraid úszó tünemények, –
sok ablakon éjjel csillannak fények,
s ha jóság áttör köveid falán.
Mi nappal sivár, rejtélyes sötétben;
mint légvárak állnak misztikusan itt,
a házsoroknak fénycsóvája int;
egységet láthatsz e sokféleségben.
Utolsó ragyogás kialszik vakon;
dobozában játékként fekszik ott,
féktelen nyüzsgéstől szelíd lett nagyon,
s szentté lesz, mit a sorsról álmodott.
Szalki Bernáth Atila
1 hozzászólás
Uramisten!!!
Az ember néha csak néz, s nem lát.
A keresztnevemet is hibásan írtam!!!
A középső versszak utolsó két sorát is megcseréltem.
Berlin
Szeretlek ködben és sötét éjszakán,
ha házsoraid úszó tünemények, –
sok ablakon éjjel csillannak fények,
s ha jóság áttör köveid falán.
Mi nappal sivár, rejtélyes sötétben;
mint légvárak állnak misztikusan itt,
egységet láthatsz e sokféleségben,
a házsoroknak fénycsóvája int.
Utolsó ragyogás kialszik vakon;
dobozában játékként fekszik ott,
féktelen nyüzsgéstől szelíd lett nagyon,
s szentté lesz, mit a sorsról álmodott.
Szalki Bernáth Attila