A fák szabott sorát imádom,
Szökésük büszke jel;
És tetszik, ahogy tűnni látom
Kék égen őket el.
Mint ők is, repülök végig,
Az örökös lét a cél,
Míg bennem idő enyészik,
S legenda, halk se kél.
Oly messze vágyik röptöm,
Nem ér nyomába ész,
Bár ott a menny örökkön
Ijesztő lángba vész.
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2024. március 9.
_____________________
DIE ALLEE
Ich liebe die graden Alleen
mit ihrer stolzen Flucht.
Ich meine sie münden zu sehen
in blauer Himmelsbucht.
Ich bin sie im Flug zu Ende
und land’ in der Ewigkeit.
Wie eine leise Legende
verklingt in mir die Zeit.
Mein Flügel atmet Weiten,
die Menschenkraft nicht kennt:
Groß aus Unendlichkeiten
flammt furchtbar das Firmament.
2 hozzászólás
Kedves Dávid!
“Míg bennem idő enyészik,
S legenda, halk se kél.”
Ez az érzés többnyire már a korral jár. Egyébként ezeknek a csodás fáknak is lejár egyszer az idejük és újak jönnek helyettük.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Egy fasor, az mindig rendet jelent, mindig fegyelmet vár el az embertől. Pláne, ha azonos fafajták azonos méretben, színben, azonos távolságban sorakoznak! Ha egy fa kiszárad, letörik, stb. pótolni kell, mert a fasornak ez a követelménye. Most már fazonírozzák is a fák lombozatát a sorban, és így már szinte kockafejű fák is vannak…
Köszönöm szíves érdeklődésed, méltatásod!
Szeretettel: Dávid 🙂