Christina G. Rossetti: Az első nap

Christina G. Rossetti:
THE FIRST DAY…

I wish I could remember the first day,
First hour, first moment of your meeting me;
If bright or dim the season, it might be
Summer or winter for aught I can say.
So unrecorded did it slip away,
So blind was I to see and to foresee,
So dull to mark the budding of my tree
That would not blossom yet for many a May.
If only I could recollect it! Such
A day of days! I let it come and go
As traceless as a thaw of bygone snow.
It seemed to mean so little, meant so much!
If only now I could recall that touch,
First touch of hand in hand! – Did one but know!

____________________________________

AZ ELSŐ NAP

Csak emlékeznék az elsőre bár!
Az első percre és napra veled…
Derült idő vagy borult volt, lehet,
De meg nem mondom, tél-e avagy nyár.
Oly észrevétlen hullt a múltba már,
Oly vak voltam, nem láttam, mi jöhet,
Nem vettem észre fámon a rügyet,
Mely nem nyílt még, hiszen májusra vár.
Csak idézhetném az első napot!
Hogy jöjjön, múljon, én hagytam magam,
S tavalyi hóként tűnt is nyomtalan.
Kevésnek látszott, ám sokat hozott!
Ha most érezném, kézen hogy fogott
Kezed először… Élnék boldogan!

________________________________