AN OCTOBER GARDEN
In my Autumn garden I was fain
To mourn among my scattered roses;
Alas for that last rosebud which uncloses
To Autumn’s languid sun and rain
When all the world is on the wane!
Which has not felt the sweet constraint of June,
Nor heard the nightingale in tune.
Broad-faced asters by my garden walk,
You are but coarse compared with roses:
More choice, more dear that rosebud which uncloses
Faint-scented, pinched, upon its stalk,
That least and last which cold winds balk;
A rose it is though least and last of all,
A rose to me though at the fall.
________________________________________
KERT, OKTÓBERBEN
Az őszi kert kedvembe járt
Rózsáim szerte megsiratni;
Jaj, búcsú-bimbó, néked annyi,
Ha kelyhed langy esőre tárt,
És hervadás jár már határt!
Nincs édes kényszer, júniusi nyár,
S fülemülét sem hallgatsz már.
.Ti, asztrák, terebélyesek,
Nem kényeztettek, mint a rózsák:
Bár búcsúzó, kitárva szirmát,
Még illatozna is neked,
Míg hűvös szél cibálja meg;
Egy rózsaszál, mely utolsó nekem,
S ha ősz van is, de szerelem…
________________________________________
2 hozzászólás
Mennyi szépség lehet a múlásban is, egy kert, ahol búcsúzik egy évnyi növényi élet, de nem a halál közelít, hanem egy rejtőzködés a tavaszra várva! Szép fordítás! santiago
santiago, köszönöm! Amúgy Klára korábbi fordítása hozta meg a kedvem, hogy én is lefordítsam ezt a versikét. Lassan egy tucatnyi Rossetti-fordításom van, ezekből tettem már fel korábban a Napvilágra…
Dávid, a rímszerész mandolinos… 🙂