Remember (Christina Rossetti)
Remember me when I am gone away,
Gone far away into the silent land;
When you can no more hold me by the hand,
Nor I half turn to go yet turning stay.
Remember me when no more day by day
You tell me of our future that you planned:
Only remember me; you understand
It will be late to counsel then or pray.
Yet if you should forget me for a while
And afterwards remember, do not grieve:
For if the darkness and corruption leave
A vestige of the thoughts that once I had,
Better by far you should forget and smile
Than that you should remember and be sad.
Emlékezz
Emlékezz rám, ha elragad az ég,
Ha új nap nékem többé nem terem,
Nem érinthetsz, nem foghatod kezem,
Mert mennem kell, bár a szív várna még.
Emlékezz rám, másvilágon ha járok,
S jövőnk tovább nem szövögetheted,
Csak emlékezz, hisz’ másként nem lehet:
Tervezned kár, és mit sem ér fohászod.
De hogyha egyszer a gyászt eldobod,
Ne bánd, ha mégis eszedbe jutok:
Tudd, ha a halál oly sötét burok
Számodra, mint éltemben volt nekem,
Inkább felejts és lássam mosolyod,
Mint búsan merengj az emlékemen.
5 hozzászólás
köszönöm szépen, kedves léda!
Igen, és még több Rosettit!:)
Üdv:
Aragon
igyekszem:)
Remek vers, bár nem mint fordítást értékelem. De nagyon tetszik.
Kedves Ormi!
Kedvelem Rosetti verseit. Ez a kedvencem tőle.
Ági