|
Christine Nöstlinger:
I hau olaweu zua
I hau olaweu zua,
weuli in anadua
so a Wud griag.
Do kaun i ma nigs
ibalegn
und ned segn,
obma ana z gros is,
oda z blad
oda z schtoak.
Dabei bini goa ka Rafa.
I kaun nedamoi
an anzign Dschudodrig.
Drum zoi i a ima drauf.
Jezn bini easd zene
und mia föd scho
a hoibada Zaun.
Und aum Hian
hobi a Noam
vum Schial sein Schuach.
Waun i so weida raf.
mand mei Bruada,
schau i mid zwanzg
aus wiara Off.
|
Christine Nöstlinger:
Mindig mingyá ütök
Mindig mingyá ütök,
mer agyam elönti
a lila köd.
Méricskélni nincs
ám idő,
nem nézem,
nagy-e az az alak,
hájpacni
vagy kajak.
Pedig nem vagyok nagy bika.
És nem is tudok
dzsúdótrükköt egyet se.
Így hát csak ráfaragok.
Most tíz éves vagyok,
de má ráment
egyik fél fogam.
Sérómon
vastag a var:
Samu megrúgott.
A bunyós pofázmány,
mondja bátyám,
húsz évesen
majom-arc már.
(fordította: Tauber Ferenc)
|
Ez a vers Christine Nöstlinger (1936-2018) „Iba de gaunz oamen Kinda” (Az egészen szegény gyerekekről) (1974) c. kötetéből származik. Számtalan – kitüntetésekkel elhalmozott – gyermekkönyve mellett felnőtt verseket is írt, haláláig közölt (bécsi) nyelvjárásban verseket, 2019-ben jelent meg posztumusz verseskötete, a ”Ned, dasi ned gean do warat” (Nem mintha nem lennék itt szívesen).
2 hozzászólás
Kedves Feri!
Sajnálom ezeket a gyerekeket, akiknek ilyen sors jutott, már 10 éves korában letörött a foga, akkorát kapott, aztán megy a visszaadok és soha nincs vége. Megrázó sorok.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!
Igen, Bécsben is vannak problémák, főleg a legújabb időkben. Ugyanúgy totalitás, mint pl. Budapest, azaz minden társadalmi réteg előfordul, a leggazdagabbaktól a legszegényebbekig. Hiába nyerte el már több, mint tízszer a világ legélhetőbb városa címet.