Ciprus

Remegő ajkad lüktetve, hallgat
Neki-nekilódul némán a térnek
Hol megannyi Dó dúl, mélyen; temérdek
Tömegek, s hajnal virrad a bajban

Időknek malma öl és akar ma
S a folyton de omló ólma, lám ébred
Imáknak bolyongó irgalmán kérnek
Emlékek homloka omlik a dalra

Világ a tárnát szívedbe tárt ma
Bűneivel bár mostoha, árva
Irgalmas-virrasztó, nyomorék könnyek

Omlanak úgy, mint csillagod árja
S emberek gyertyái rémülve nőnek
Szeretet Ciprusa, benne ne törj meg