Clemens von Brentano: Fonóleány éji dala

Der Spinnerin Nachtlied

Es sang vor langen Jahren
Wohl auch die Nachtigall,
Das war wohl süßer Schall,
Da wir zusammen waren.

Ich sing' und kann nicht weinen,
Und spinne so allein
Den Faden klar und rein
So lang der Mond wird scheinen.

Als wir zusammen waren
Da sang die Nachtigall
Nun mahnet mich ihr Schall
Daß du von mir gefahren.

So oft der Mond mag scheinen,
Denk' ich wohl dein allein,
Mein Herz ist klar und rein,
Gott wolle uns vereinen.

Seit du von mir gefahren,
Singt stets die Nachtigall,
Ich denk' bei ihrem Schall,
Wie wir zusammen waren.

Gott wolle uns vereinen
Hier spinn' ich so allein,
Der Mond scheint klar und rein,
Ich sing' und möchte weinen.
___________________________

Fonóleány éji dala

Sok éve már, hogy zengte
Kis fülmilénk dalát,
S mi hangja bársonyát
Együtt csodáltuk persze.

Nem tudván sírni, rokkám
Most árván hajtom én,
Dalolva, míg a fény,
A hold lenéz rám tisztán.

Ha együtt voltunk véled,
Ő zengett rendszerint,
Most hangja engem int,
És jelzi messzeséged.

Midőn a hold világít,
Csak rád emlékezem,
Derűsen ver szívem,
S az Úr – frigyünkre vágyik…

Mióta eltávoztál,
Ritkán szól fülmile,
És jelzi hangszíne,
Csak voltunk hajdan egy pár.

Az Úr frigyünkre vágyik,
Míg itt magam fonok;
Dalom szól, hold ragyog,
S könnyekkel küzdök váltig.

* * * * *