Elröppent a tavaszunk hamar.
Éltünk egy régi, szép mesében.
Tán a sorsban volt egy kis zavar,
hogy nem találkoztunk mi régen.
Szép volt a nyár, és azt éreztük;
hogy teljes és egész az Isten.
Itt az idő, hogy újra kezdjük
s az életünk most helyrebillen.
Jövőnk egy régi pergamenen
Előre meg volt írva; vártuk
hogy majd találkozunk mi ketten,
és álmaink valóra váltjuk.
Most itt vagyunk. Egy keser-édes
őszelőn egybeforrt a lelkünk.
S ha jő a tél, hideg de fényes;
egymás szemében megmelegszünk.
És eljön majd, tudom a Végső.
A Kíméletlen itt lesz egyszer.
Tán én leszek a visszatérő,
de ha elsőnek te mennél el;
magamból adlak, az egésznek.
Ha lelked felszáll, megyek veled.
S ha ránk talál a szép enyészet,
én akkor is fogom kezed …