Ó, azok a szentséggel telt gyermeki szemek!
Arcomat koptatják; körülöttem az ezrek
Érintenek – forró húsuk és csontjuk kemény;
Melegítenek – az Istentelenek Telén.
Míg az én csodaváró-hitetlen farkasom
Őrjöngve tombol bensőmben -nincs oltalom
Áldozatna – rá sok egy ember kárhozatja
Bűnét – mégis minden vasárnap meggyónhatja.
Rója mocskait szent kövére – vérrel festett
Hol öntözi rút gyomját – szenvedésből keltett;
Ott ártatlan arccal figyeled, mily sötétség
Dúl egy földi gyermek láng szívében: örökség!
Egy sóhajért, egy szavadért fetreng saradban
Létezés dacáért, nem hagyja egy darabban
Irgalomért kiáltó testét – sírva fáradt
Új hév kel, elfeledi mind – volt halva bágyadt.
Ó, azok a kedvel telt, naiv szemek!, hisznek
Bár tudnám már miben, de még magukkal visznek;
Elragadnak – sejteni sem akarom hova
Mikor nincs és nem is lesz – a létemnek kora!
1 hozzászólás
Mind a két " Creed of eyes" tetszett, érdekes volt egymás után olvasni, az lágyabb, ez indulatosabb. Ott még hiszel, ebben már nem annyira, Ott egy szuszra jött az egész, itt vettél kis levegőket…
Mindkettő tetszett, talán ez egy kicsit jobban!:)
Grat!