Keresztül a halálon,
Tényleg őt várom?
Csak az az egy,
Semmi más,
Szédítő körforgás.
Csak az az egy.
Mondta ki ő félve,
Mindent széttépve.
Csak az az egy
Bízik bennem,
Övé a lelkem.
Csak az az egy kell
Neki, senki más,
Nincs megállás.
Csak az az egy
Roppant össze,
Ezernyi apró részre.
Csak az az egy neki,
S csak ő nekem,
Szinte hihetetlen.
7 hozzászólás
Verset azonnal szavalva kezdek olvasni. S bizony, többször visszakellett térnem, hogy kihámozzam lényegét. Úgy gondolom, az a jó vers, ami már első olvasatra tökéletes számban.
lehet igazad van. nem a verseket tartom fő műveimnek. köszönöm soraidat!
Szia! Nekem is zavaros kicsit a vers alanya ill. tárgya, ki a “beszélő”, stb.
Üdv, Poppy
Szép az egyszerűsége, de valóban zavaró az egyes szám első és harmadik személyek közti kirtelen váltás… Csak kicsit kéne átdolgozni, és nagyszerű lenne!
köszönöm, megfontolom….
Szia Berill!
Igaz, már régebben tetted fel ezt a verset, én most találtam rá 🙂 Én azt javaslom, hogy nézz rá a haikukra, próbáld meg. Valami azt súgja nekem, hogy az jól menne Neked 🙂 (Ha segítségre lenne szükséged ebben, írj 🙂 )
Üdv: barackvirág
Köszönöm barackvirág, igazából régi is a vers, ráadásul úgy gondolom, hogy nem ebben vagyok jó, hanem inkább prózában. 🙂