Ha már nem hiszed, akkor is van,
Mindig, mindig út lefelé…
És hidd el amikor megtalállak,
Akkor zuhansz csak igazán a sötétség felé…
Nem jó ez így nekem, de mindenkit magammal rántok;
Nem látok felkelő napot, se itt se túl a határon…
Talán én választottam, talán a sors akarta így;
Kezdem megérteni, hogy nekem mit tanít;
Ha egyszer el kell mennem a végső útra…
Arra kér engem, hogy hozzam el a sötétséget újra;
Bátor katonaként hulljak a porba
Más ülhessen fehér lóra;
Nem is te és nem is én,
Nekünk csak a föld alatt van remény.
Csak a föld alatt van remény
By Nimrodia
4 hozzászólás
Nekem tetszett ez a vers. Ennél elkeseredettebb már nem lehet senki. Azt szokták mondani, hogy innen már csak felfelé vihet az az út, mert…….mindig van felfelé is!!!!!!
Én amondó vagyok, hogy éltemben felfelé törekszem, lefelé nem kell,……oda úgyis visznek.
Na de ennyi pesszimizmus….
Kedves Nimródia!Azon a képzeletbeli lépcsőn ne lefele menj hanem felfelé!Épp ezért adtam több pontot,hogy ösztönözzelek a jó irány felé
Szeretettel:Lizett.
Köszönöm mindenkinek, de én idelent érzem jól magam.