Felülről nem látsz le a ködtől, így szinte semmit se látsz
Pedig a köd alatt életek múlnak és születnek
Nem látsz beléjük, nem láthatsz még
Sűrűbb a köd
Homályosabb a látkép
Töröd a követ mert a köd az
Nehezen nyílik meg, de ha meg, az úgy is marad
Csákány, kalapács kell
Csak azzal megy, ésszel és lélekkel