Csöpög a csend,
csorbult ereszről csordogál.
A nyugalom tűzijátékának
csillámpora játszik
szempilláid hegyén,
csiklandozza
ajkad szegletét,
az éjszaka cuppant
rá csókot,
csillagfény vet
árnyékot arcodra:
csak aludj.
Szia Csaba! 🙂
Bevallom, a legújabbat olvastam el tőled először, de most valami könnyed kikapcsolódásra vágyom, ezért váltottam erre a versre. Már az első sor miatt megérte, mert tisztán hallom a neszezést. 🙂 Hááát, ez gyönyörű altató, hatásos is, ráadásul fondorlatos. 🙂
Gratulálok, nagyon tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
10 hozzászólás
Szia Csaba!
Azt hiszem így kell a szeretett fél álmát őrizni. Jóleső érzés kerített hatalmába versedet olvasván.
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm, Pipacs!
Olyan érzéki…
Gratulálok!
Szeretettel: Zuzmara
Köszönöm, Zuzmara!
Jaj, de szép! 🙂
Köszönöm, Daniella! Te is! 🙂
Szia Csaba! 🙂
Bevallom, a legújabbat olvastam el tőled először, de most valami könnyed kikapcsolódásra vágyom, ezért váltottam erre a versre. Már az első sor miatt megérte, mert tisztán hallom a neszezést. 🙂 Hááát, ez gyönyörű altató, hatásos is, ráadásul fondorlatos. 🙂
Gratulálok, nagyon tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin!
Kedves Csaba!
Érzékien romantikus vers.
Üdvözletem Linda
Köszönöm, kedves Linda!