Törvények és igazsághegyek, kopogtatnak.
Segítsek, szabadítsam ki, ami vár?
A napfény és az éjszaka is csak szólongatnak.
Írd le, érezd úgy, hogy megmaradjon, egy érzés!
Nyugtató hatás, ha nem marad más, csak egy pillanat,
s ha elmarad minden, fejembe ragad egy gondolat,
egy emlék, csak egy, mely életben tart, s örökre fennmarad.
5 hozzászólás
Nagyon kemény, őszinte, szívet maró!
Ölelésem:Kriszti
Kedves Attila!
Elgondolkodtató verset írtál. Most sokminden eszembe jutott. 🙂
Gratulálok hozzá!
Üdv: Mishu
Kedves Attila!
🙂 Csak egy, mégis nagyszerű, bár tény, hogy engem, a vesszők, mindig, megakasztanak. Tudom, tudom… a forma kötelez, na meg a nyelvtan, de én néhány helyen, lehetséges elhagytam volna, bár az, az én köröm, s nem a Tiéd! Nagyszerű a vers, főként a gondolat, oly sokszor bennem is megfogant! Gratulálok! 🙂
Üdv,
Gia
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaitokat. 🙂 🙂
Üdv. Metal Koala
Drága Fém macim!
Nagyon jó vers, a vesszők okosak ahol vannak, kifejező, és velős!
,,s ha elmarad minden, fejembe ragad egy gondolat,
egy emlék, csak egy, mely életben tart, s örökre fennmarad."Nagyon jó!
Pusza:Krisztinka