Csak egy apró kisfiú

-mivel ivásba torkollott a fránya disznóölés,
s a kisgyermek egy fáradt ölelés
után elmélyült az álmában-

otthagyott a rokonok házában,
felriadt hajnalban,
s úgy gondolta, nagy baj van,
hisz sehol az édesmama ,
mindenhol idegen szuszogások zaja,
s mert sírni ő biz’ nem szokott,
és rajta bár csak egy klott-
gatya volt, nekivágott a téli éjben
hazafutni a faluvégen
álló kicsi házba,
s mikor már ott állt átfázva
a szülői ágy mellett,
szinte mégis sírni kellett,
de megmoccant végre a nagy dunyha,
s a puha, meleg anyuka
magához vonta apró testét,
s feledtette a félelmes estét;
csak egy apró kisfiú, s az ám,
mily bátor volt már akkor is apám.